2011. március 26., szombat

Valentin nap

Sziasztok!
Nagyon örülnék kommenteknek. Egy kitalált személy kitalált naplórészlete leíró műben megfogalmazva. Remélem tetszik.




Valentin nap

Vasárnap felkeltem, nem is gondolkodtam mennyi idő lehet, egyből összeraktam a tegnapeste szétszórt cuccokat. Majd kerestem az esti szettemet.

Dél környékén bevonultam a fürdőbe. Csekély két és fél óra alatt sikerült szalonképes kinézetet varázsolnom magamnak. Fürödtem, megmostam a hajamat és gyantáztam (eddig is szőrtelen voltam, de biztos, ami biztos alapon).

Megcsúsztam. Ezért szinte rohamléptekben kell csinálnom az ajándékot.
Egy órát szenvedtem a tortával és a krémmel, most két órát kell hagyni állni, nagyon jó. Addig megcsinálom a díszítéshez a marcipánszíveket.

Miután végeztem a dekorációval kifestettem a körmeimet, a franciamanikűr mellett döntöttem, díszítésként rózsa matricát tettem fel.

Még fél órát töltöttem el a tortával, végre KÉSZ.

Éppen időben. Még gyorsan átöltöztem a szép - külön erre a napra vett – szettembe. A fekete-vörös fehérnemű fölé egy fekete alapon fehér mintás, mell alatt húzott ruhát vettem fel és hozzá egy fekete combfixet. A hajamat felfogtam egy félig nyitott kontyba. Felvettem a magas sarkú szandálomat, majd a konyhába mentem azzal a céllal, hogy becsomagolom a tortát. Még időben végeztem. A kulcsok már csörögtek az ajtón kívül. Ide ért a kedvesem.

Ígéretéhez híven tényleg egy nagyon elegáns étterembe vitt.

Két óra telt el azóta a bizonyos első Valentin napi vacsora óta. Szerencsés lány vagyok. A barátom dúsgazdag, de ennek ellenére nem száll el magától, és értékelte, sőt az egekig magasztalta a tortát, ami az Ő Valentin napi ajándéka. A lehető legtökéletesebb testű, okos jogászpalánta hatalmas szívvel és figyelemmel megáldva. A legjobb szerető, akit valaha csak ismertem (abból a háromból). Megértő, figyelmes, odaadó. Ilyen fiúról álmodik minden lány.

Szerelemtől ittasan, boldogan aludtunk el egymás karjai közt, nem számított, hogy másnak iskola volt mindkettőnknek. Boldog mosollyal az arcunkon, testünk egybe forrva, így nyomott el minket az álom.

Íme az általam hordott ruhák:




A piros bugyi és a kék melltartó. A csipke az én szettemben fekete, a többi része vörös.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése