December 2. rész Az esküvő

2. rész

Az esküvő

Dec. 28-át írunk. Az udvaron felállították a sátrat, már minden vendég megérkezett, a nyitó előtti utolsó interjút adták a srácok, amire Shin oda hívott.

 - És nem fagysz meg ebben a vékony ruhában, ill. miért ilyen színű ruhát vettél fel? – kérdezett a riporter

 - Meglepetés, hogy miért ilyen a színe, és egyébként nem fázom, mert inkább izgulok, és ez lefoglal, nem érzem, hogy fáznék, de lehet, hogy csak azért nem fázok, mert fűt a szerelem – válaszoltam és megöleltem Shint.

 - Akkor most mi mennénk is, mert mindjárt kezdődik az, ami miatt meghívtunk ennyi embert – mondta Shin, és egy félreeső helyre mentünk {mind a hatan (a banda és én)}.

 - Hol van a tesód családja? – kérdezte Yu

 - Nem tudom – mondtam, de egy aranyos kislány futott oda hozzám, megöleltem, felvettem a karomba – na ez válasz a kérdésedre?

 - Sziasztok, húgi, te aztán tényleg nagyon gyönyörű vagy – dicsért a bátyám, aki most jött oda hozzánk a feleségével, Rebussal már találkoztam, mert ő hozta a ruhámat, de Leóval és Vikivel még nem találkoztam aznap.

 - Szia Leonardo – köszönt Shin

 - Már vagy ezerszer elmondta, hogy Leo vagyok, azt jobban szeretem.

 - Drága sógornőm, ezt Lisa küldi neked – adott át egy levelet Rebus.

Én kibontottam a levelet és elolvastam, és mindenki nagy meglepetésére Shin karjaiba ugrottam és megcsókoltam.

 - Mitől vagy ilyen boldog cica? – kérdezte Shin

 - Attól, ami ebben a levélben van – mondtam, ő el akarta venni a levelet, de én nem engedtem – majd a szertatás után.

A pap (nem reverendában volt, csak egy öltönyben) mindenkit megkért, hogy üljenek le a vendégek a helyükre, a vőfény és Shin, ahogy szokás, kikértek a lányos házból:

 - Drága jó édesapa, a lányos ház családfője, kérlek szépen, add ki vőlegényünknek a házad legszebb virágszálát, lányodat, Alexát.

Kiadtak, csókolóztunk.

 - A vőlegényünknek kell tenni egy fogadalmat, amit a szülők kértek. – mondta a vőfény – Robert, ígéred, hogy úgy szereted Alexát, mint az édesanyja, vagy még jobban?

 - Ígérem.

 - Ígéred, hogy úgy fogod tisztelni, mint az édesapja, vagy még jobban?

 - Ígérem.

 - Megkérem a mélyen tisztelt vendégeket, hogy foglaljanak helyet és fogyasszák el az ünnepi ebédet. Utána érkezik az anyakönyvvezető, majd csak utána jön el a pillanata az egyházi esküvőnek.

A vendégsereg leült - ki-ki a maga helyére - elfogyasztották az ebédet, a többi bandatag evett, de van egy szokás, mi szerint a vőlegény átkoplalja az ünnepi ebédet. Ez én is betartottam, Shin mondta is, hogy egyek, de mondtam neki, hogy nincs kedvem.

Aztán jött az anyakönyvvezető, ő is házhoz jött, mint a pap. Minden a legnagyobb rendben volt, az anyakönyvvezető, majd a pap is összeadott minket. Az anyakönyvvezetőnél aláfestő zeneként Rómeó és Júlia: Szívből szeretni szólt, és a vége felé volt két gyertya, ami égett a gyertyatartó két szélén, középen, egy érintetlen gyertya, a két szélső gyertya jelképezte az eddigi életünket, a függetlenséget és a középső, pedig a közös életünket. A két szélső gyertyával meggyújtottuk a középsőt, és elfújtuk az eddigi külön életet jelképező gyertyát, a középső gyertyát is elfújtuk, a láng már nem égett, csak a szívünkben, de ott örökké. És a gyűrűket a legfiatalabb nyoszolyólány hozta, aki nem más volt, mint az én drága unokahúgom, Viki. Mindenki gratulált. Persze sokaknak nagy meglepetés volt, hogy ki a tanúm, Romeo volt az, Shinnek pedig Kiro.

Táncolgattunk, később viszont eszembe jutott a levél és hogy még nem mondtam el a férjemnek a tartalmát.

Megkerestem Shint, természetesen a többiekkel éppen interjút adtak.

 - És így mi lesz a Cinema Bizarre-ral, hogy a te fejedet bekötötték? – viccelődött a riporter

 - A Cinema Bizarre természetesen létezni fog, és természetesen lesznek lemezeink, turnéink, mint régen, csak annyi különbséggel, hogy nekem lesz egy feleségem. De ez nem fogja semmiben sem gátolni a bandát.

 - Azt hiszem ennek a rajongóitok nagyon fognak örülni. – riporter

 - Shin, elrabolhatlak egy percre? – kérdeztem

 - Persze, egy pillanat – arrébb mentünk – mit szeretnél, baba?

 - A levél, amit nem akartam megmutatni, szóval arról van szó, hogy majdnem két hete írtam az egyik unokatestvéremnek, hogy az olaszországi nyaralója vagy a tunéziai háza szabad-e és hogy ott tölthetnék-e el a mézesheteket. És azt írta, hogy mindkettő szabad, mert ő most Londonban van, és ott is fog maradni vagy két hónapot, és természetesen azt választjuk, amelyiket szeretnénk. Látod, én megmondtam, hogy a nászutat megszervezem, te meg csak azzal foglalkozz, hogy a lemez időre elkészüljön, és a házunk is minél előbb lakható legyen. – közben Shin visszaindult a srácokhoz, így én is mentem utána.

 - Rendben, és akkor hol töltsük a mézesheteket? – most már ott voltunk a srácoknál

 - Hát Olaszországban is tél van most, és olyan nálunk átmeneti időnek megfelelő az időjárás, de Tunéziában meg dög meleg van. Végül is nekem oly mindegy, hogy hol töltjük a nászutat, csak annyi a különbség, hogy Olaszországba nyaraló, Tunéziában, pedig saját házunk lenne.

 - Én a helyedben Tunéziába mennék, ott még nem voltunk – mondta Yu

 - Te ebbe inkább ne szólj bele – szólt rá barátjára Romeo

 - Hagyd csak, nem baj, nekem mindegy, hogy hol leszünk, Shin tud angolul, én meg olaszul, így mind a két helyen tudunk kommunikálni. Akkor hova menjünk?

 - Mi lenne, ha egy kicsit olaszban és utána Tunéziában is lennénk?

 - Nekem jó, csak akkor meg kéne venni a repülőjegyeket.

 - Majd holnap megveszem.

 - Akkor megbeszéltétek? – érdeklődött Kiro

 - Igen – vágtuk rá egyszerre

A továbbiakban nem volt interjú, mert Shin azt mondta, hogy már nagyon idegesítőek, és hogy majd a későbbiekben ad majd interjút.

Eljött a vacsora ideje. Kihozták a levest.

 - Ahogy szokás, most is az ifjú párt megvicceljük – mondta a vőfény – a vőlegénynek szednie kell a levesből a mennyasszonyának, de nem ám akármivel, egy lapáttal, amivel a húst szokás kiszedni a forró olajból. (http://www.wfilm.hu/ ott, esküvők Betti és Péter 2007. – Klip, ez egy 22 perces kisfilm, de szerintem, megéri megnézni, ott voltam az esküvőn, nekem tetszett, és ezt rakom bele a történetbe is, ez, amit ide is bele építettem, az a 12. percben látható). – szedtünk egymásnak levest, természetesen a végén merőkanállal. A menü ez volt: húsleves, marhapöri galuskával, vagy rántott hús (disznó, csirke, kacsa, liba), rántott zöldségek hozzá rizs, krumplipüré, petrezselymes krumpli. De ebből is annyi, hogy – szerintem – akár még egy hadsereg is jól lakna.

A vacsora után, minket, vagyis Shint és engem megkértek, hogy adjunk egy interjút.

 - És honnan jött az ötlet, hogy decemberben, legyen az esküvőtök? – kérdezte a riporter

 - Nem egy egyszerű esküvőt szerettünk volna, hanem egy különlegeset. - Shin

 - És miért ilyen a ruhátok?

 - Nem akartunk, hogy amint meglátnak, akkor azonnal tudja mindenki, hogy az esküvőnk van, ezért megkértem a sógornőmet, hogy varrjon nekem egy ruhát, és ezt varrta, és Shin, ő meg nem tudta, hogy milyen színű lesz a ruhám, de én viszont igen, és ráadtam ezt a narancssárga inget.

 - És nem zavar, hogy mindenki farmerban, és egyszerű ruhában van, illetve vannak, akik öltönyben, de ők csak a Cinema Bizarre tagjai és a családotok tagjai.

 - Nem túlságosan, mert Shin is farmerban van, de tényleg nem zavar, rohadtul nem érdekel, hogy ki milyen ruhában van, az a fontos, hogy Shin és én boldogok vagyunk. – még beszélgettünk, a riporter kérdezett és mi felváltva válaszoltunk.

A vőfény két tartóoszlop közé kötelet kötetett, a vendégeket, pedig köré invitálta, a szülőket, és a bandatagokat a kötél másik felére küldte, majd ezt mondta:

 - Kíváncsiak vagyunk, hogy a vőlegény mennyire bírja a férfias munkát, és ezért teszteljük a férfiasságát, hogy bírja-e majd a nászéjszakát, Robert, az lesz a feladatod, hogy Alexát átemeld majd a kifeszített kötélen – a kötelet kifeszítették kb. 150 cm-re és azon kellett átemelnie, de amikor a karjaiba vett, akkor megszólalt a vőfény – Mond csak Alexa, hány gyereket szeretnél?

 - Kettőt.

 - És nem akarsz elmesélni valamit az életedről? – húzta az időt a vőfény, amire csak megráztam a fejemet, nemet jelezve – na, jó, rendben nem húzzuk az időt – Shin átemelt a kötélen – Mond, Robert nem volt nehéz?

 - Nem, Alexa pehelykönnyű, azt hiszem, ráférne egy kis hízókúra.

 - Kedves egybegyűltek, így elég nehéz lenne a nászéjszakát elhálni, hogy a mennyasszony a házat jelképező kötél egyik, míg a vőlegény annak a másik felén van. Ezért megkérek két erős férfit, hogy vőlegényünket is emeljék át a kötélen. Yu és Romeo, mondjuk, ti megfelelnétek erre a célra – hívta őket

 - De miért pont mi? – kérdezték egyszerre tök értetlen képet vágva

 - Mert nagyon mosolyogtatok, azt hittem jönni akartok majd segíteni az ifjú párnak. – érvelt a vőfény, felemelték Shint és átemelték mellém, megcsókolt.

A lakodalom folytatódott, mindenki táncolt és mulatozott.

Negyed tizenkettőkor behozták a mennyasszonyi tortát, egy hatalmas négyemeletes torta volt. (Ez is benne van a kisfilmben, mint a leves szedés)

A vőfény azt mondta: Ezt a tortát az ifjú párnak most fel kell vágnia, mégpedig csókolózva. Elkezdtük vágni.

 - Nem jó, mert túl puha – panaszkodtam

 - Egyszer az nem jó, ha túl kemény, másszor meg az, hogy túl puha hát mi a jó a mennyasszonynak? – viccelődött a vőfény

Mindenki evett a tortából, majd eljött az éjfél is. Táncoltam mindenkivel, hisz ez a szokás, aztán Shinnel is táncoltam, de utána nem akartam még átöltözni.

 - A mennyasszony még nem szeretne átöltözni, erre is van egy hagyomány, miszerint csak az ifjú pár táncol. Megkérek 24 önként vállalkozó embert, aki tartana 24 gyertyát – először csak a többi bandatag indult meg, de aztán Rebus és Leo, majd Elisabeth és mások is sorba álltak. A villanyokat lekapcsolták, majd a gyertyatartó embereket egy körbe állították, minket, pedig a kör közepére küldtek – megkérek minden kedves egybegyűjtet, hogy csak az ifjú pár táncoljon – kézen fogtuk egymást, majd az egyik kezünkbe adott egy gyertyát a vőfény, meggyújtotta, és mi elkezdtünk keringőzni. Egyesével meggyújtottuk a gyertyákat. A végén mind a 24 gyertya égett, ami a nap 24 óráját szimbolizálta. Utána felmentünk Shin szobájába és átöltöztünk, én egy vörös menyecske ruhába, Shin meg átcserélte az ingjét egy bordó színűre. Majd olyan egy óra körül visszamentünk a vendégek közé, táncoltunk egyet-kettőt, majd a vőfény kihozta a menyecske tortát (hasonló a mézeskalácshoz, amúgy ez is benne van a kisfilmben) szét kellett törnöm, és minden vendégnek el kellett venni legalább egy darabot.

Táncoltunk, majd mikor elkezdtek fogyni a vendégek, mindenkinek adtunk egy doboz sütit.

Már minden vendég elment, csak a család és a CB maradt itt.