Ha már az Őrangyal sem tud segíteni...

Ha már az Őrangyal sem tud segíteni…

Egy szürke nadrágkosztümös, barna, hosszú, felkontyolt hajú, 18 éves lány sétál a Berlini Sportcsarnok parkolójából az iroda felé. Most kapcsolta be a kocsija riasztóját. Ez a lány én vagyok.

Luminor ott volt az utcán, és cigizett.

 - Szia, tudnál segíteni? Az irodát keresem, gondolom, lennél olyan kedves és elmondod, hogy merre találom.

 - Persze, csak ezt előbb szeretném elszívni. Luminor vagyok, és téged hogy hívnak, Angelika talán? – nyújtotta a jobbját és találgatott, hogy mi lehet a nevem, de nem sikerült

 - Nem talált, Szandra vagyok. – nyújtottam a kezem, hogy kezet rázzunk, de helyette kézcsókot kaptam – nem hittem, hogy még vannak férfiak, akik tudják, hogy mi az a lovagiasság.

 - Hát akkor, nem talál. Egyébként nem tudom, hogy milyen a te stílusod, de az elegáns üzletasszony és a kemény rocker csaj nem illik össze, bocs, de nekem ez a véleményem – és igaza is van, mert egy ujjatlan bőrkesztyűm van, hasonló, mint Shinnek.

 - Mehetünk, már ha még kell a segítségem. – mondta egy kicsit szomorúan Luminor

 - Az, hogy megmondtad, az igazat, az nem elég ok arra, hogy nem kérem a segítségedet, egyébként a menedzseretekkel kéne találkoznom, úgy tudom, hogy Michaell-nek (tudom, hogy menedzserük neve nem ez, de a storyban ez lesz a neve) hívják. – közben odaértünk a bejárathoz, előre engedett, felmentünk az emeletre.

 - Jól tudod.

 - Wow, Lumi te hol találkoztál egy ilyen gyönyörű csajjal? – kérdezte Kiro

 - Köszi, Kiro. Szia Robert – köszöntem annak, aki miatt most itt vagyok, mert ő szólt, hogy lenne egy jól fizető, nekem való munka, és igaz, hogy nem lennék, annyit itthon, de megérné. A Cinema Bizarre egy testőrt keres, ha lehet olyan, aki akár az egész világot a hátára venné, és nem panaszkodna, hogy megint turné van. Én ennek pont megfelelek, egyébként engem egy katonának neveltetett az apám, és nekem szinte csak most kezdődött el az életem.

 - Elhoztad az önéletrajzodat? – bólogattam – Akkor, srácok bemutatom a társamat…

 - Ez nem ér, hogy te egy ilyen jó csajjal jársz – szakította félbe az egyik testőrét Strify, aki most jött ki az egyik szobából Michaell és Shin társaságában.

 - Ha, befejezhetném, aki a legesélyesebb, arra, hogy az új testőrötök legyen. És nem járunk.

 - Oké, akkor talán még van esélyünk, de a többieknek sincs annyi, mint amennyi nekem – szólalt meg hirtelen valaki a hátam mögött, bevallom, nem számítottam rá és ezért egy kicsit megijedtem, de szerencsére nem nagyon mutattam ki, bár aki régóta ismer az, tudja, hogy miért rándult meg a szám egy kicsit – egyébként Yu vagyok.

 - Szia, Yu, én meg Szandra.

 - Pontosabban Alexandra Perez. Milyen nemzetiségű vagy? – kérdezte a menedzser

 - Az anyám orosz, az apám, pedig félig német, félig olasz. De az apukám felőli dédim, pedig indiai.

 - Hú az, jó csak akkor lenne pár kérdésem. Hol laksz? Milyen nyelveken beszélsz? Meg ilyenek. De egyszerűbb lenne, ha leülnénk. – bementünk az irodába, Michaell az asztal mögé ült le, én vele szemben, Robert mellém és a fiúk Mike (beceneve a menedzsernek) mellé.

 - Most éppen Berlinben fogok lakni, azt hiszem.

 - Na, várj csak, nem otthon laksz a szüleiddel és a húgoddal? – kérdezte Rob (csak én hívhatom így Robertet)

 - Igazából már nem, mert apuék kidobtak, Christian miatt, hozzá akartam menni, csak hát tudod, hogy milyen az apám, szerintem, haza kergeti a családjához, Oroszországba a srácot, úgyis csak egy hülye, beképzelt pöcs. Amíg nem találok más lakást, addig a nyaralóban lakhatok, de szerintem megint jönnek majd az izom agyú bátyáim és kiraknak, úgyhogy van nem egész két hetem lakást találni, de szerintem Dominic, Brian, Paul vagy valaki a bandából megtűr pár napig.

 - Vagy én befogadlak. – próbálkozott Rob

 - Felejtsd el, egyszer már laktam nálad és mindketten megjártuk.

 - Mert? – kérdezte Kiro

 - Erre inkább ne válaszolj – tanácsolta Rob

 - Tudok oroszul, olaszul és németül – tértem ki a kínos téma elől.

 - Ezt hogyan? – értetlenkedett mindenki.

 - 8 éves koromig megtanultam oroszul és németül, hiszen ez a két nyelv az anyanyelven, de még 10 éves koromig olaszul tanultam, de az új tanulmányaim miatt fel kellett függesztenem, és most kezdtem el újra tanulni.

 - Az erőnléte, elég jó. Az a csaj, aki mindig elgyepált, ha nem tetszett nekem a véleménye, az Szandra volt. Szerintem minden kétséget kizárva felvehetnéd, Mike. Ugyan már ki lenne jobb nála, gyönyörű, fiatal, okos és erős, mellesleg a srácoknak nincs is barátnőjük.

 - Szia, Mike. Nahát húgi, te meg mit keresel itt? – jött be az ajtón a legfiatalabb bátyám, Adam. – Mike, az álláshirdetésre jöttem.

 - Azt keresek itt, amit te nem bátyus, mond, még mindig azt a csajt dugod, vagy már megint újabb csajod van? – kérdeztem bunkón.

 - Hallom már beforrt a sebed a szádnál, de azt hiszem, hogy nem sokáig fogsz így kinézni – indult meg Adam, a ruhámnál fogva felemelt, de én behúztam neki, mire ő az arcához kapott, elengedett és le akart ütni, de megint gyorsabb voltam, kicsavartam a kezét és az íróasztal szélével egy – előre meg nem beszélt – randevúra küldtem.

 - Még mindig nem fogadtad meg a tanácsomat, nem kell izompacsirtának lenned, ahhoz, hogy jó katona, vagy - akár a mostani helyzetnek megfelelően - jó testőr lehess.

 - Te, meg akkora egy hülye vagy, Clara-t most viteti apa a kiképző táborba, és nem vagy mellette, pedig megígérted neki, hogy mindig mellette leszel. – ordította az arcomba. Mire könnyek szöketek a szemembe.

 - Hazudsz – mondtam hisztérikusan, az ajtó kicsapódott és egy 10 éves kislány szaladt be, egyenesen hozzám futott, én, pedig felemeltem, ő a vállamra tette a fejét és sírt. – Mi történt húgi?

 - Azt, hogy mentek, te is – adta meg a választ az apám. És odadobott egy keki pólót, egy keki katonai nadrágot és egy kabátot, ami a gatyával egy szettben van. Clara-nak ugyanezt odaadta, csak az ő méretében, a földre lerakta a bakancsomat, és Clara-nak is lerakta a bakancsát. – Öltözz, most, ne kelljen még egyszer mondanom!

 - Nem, nem öltözök, és nem megyek el Szibériába – mondtam az apámnak, mire ő a pisztolyát a fejemre szegezte.

 - Hogy mondtad? – kérdezett vissza és kibiztosította a fegyvert, levettem a blézeremet és odaadtam Adam-nek.

 - Clara, öltözz – szóltam oda neki, de ő csak a fejét rázta és sírt – én sem akarok vissza menni, de vagy visszamegyek vagy, meghalok. – csak megrángatta a vállát – miattad fogok meghalni, öltözz már! – üvöltettem le szegény húgom fejét, de mást nem tudtam tenni, letéptem a rózsaszín pólóját és ráadtam azt a pólót, amit apám adott, végre elkezdett öltözni. Nekem már a könnyeim potyogtak, mire az arcomat két fekete csík „díszítette”. Levettem az ingem és felvettem a pólót, aztán átvettem a nadrágomat is, már a bakancsomat kötöttem, amikor az ajtón és az ablakokon keresztül bejöttek az egykori tanáraim, körbevettek, és odadobtak egy kétélű kardot.

 - Legalább, ne mondhasd azt, hogy fegyvertelen voltál, amikor legyőztünk. – egy ideig vívtunk, de kicsavarták a kezemet és elvették a kardomat, kirúgták a térdem, és a földön feküdtem, az asztalhoz futottam, amikor végre fel tudtam állni, Rob és Adam segítségével úgy döntött az apám, hogy nem most akar visszaküldeni, és feltehetőleg Clara sosem fogja azt megtudni, hogy milyen az orosz kiképzőtábor, ahol az apám a góré. Aztán már csak annyira emlékszem, hogy szédülök, és minden elsötétül.

***

 - Szerinted, mi legyen, mert szerintem mentőt kéne hívnunk – hallottam valahonnan messziről Yu hangját

 - Ha megteszed, akkor azzal garantálod, hogy még ma meghaljon a húgom, és én ezt nem engedem – válaszolt neki a bátyám. Lassan kinyitottam a szememet, de ezt ők nem vették észre. Csak Luminor, aki most jött ki a mosdóból.

 - Szia – köszönt nekem, én csak integettem, mert ahhoz, még túl gyengének éreztem magam, hogy beszéljek, persze a többiek nagyon meglepődtek. – Elájultál, miután Adam és Robert megvédtek az apádtól, a húgod éppen Robert szobájában beszélget Strify-val. – válaszolt a fel nem tett kérdésemre, nyújtottam a kezemet, hogy valaki felhúzzon, na ez a valaki éppen Kiro volt. A pólóm leesett rólam, mert amikor még a volt tanáraimmal küzdöttem, akkor majdnem teljesen keresztbe vágták a pólómat, eddig még egyben volt, de most hogy Kiro felhúzott így leesett, a kezemet a mellem elé kaptam, nem tehetek róla, reflex, egyébként a fűzőm is eléggé elszenvedte a harcot. Shin odanyújtotta a kardigánját. Nem is volt rá túlságosan szükségem, mert Clara kifutott Rob szobájából és a nyakamba ugrott.

 - Ne szoríts ennyire, mert még megfulladok – mondtam neki, de ő ezzel mit sem törődött.

 - Hugi, lehet, hogy nem fogsz őrülni, de a nyaralóból és a villából is elhoztam a cuccaidat, mert még nem teljesen biztos, de feltehetőleg felvettek, és itt fogsz lakni Robertnél, addig, ameddig nem találsz magadnak egy lakást, és tudom kényelmetlen a kanapé, de egy ideid ez lesz az ágyad – mondta Adam

 - Te kis rohadék, melyik buzi köcsög mondta, hogy én még egyszer elviselem Robertet akár csak egy napra is, oké, ha munkáról van szó, akkor semmi bajom vele, de nem fogok vele egy lakásban élni! – kaptam fel a vizet

 - Kezdjük ott, hogy már megszoktam a sértegetéseidet, de azt tisztázzuk, hogy nem vagyok buzi, hanem biszex, és még a bátyád is alig tudott meggyőzni, hogy hagy maradhass, te erre meg leköcsögözöl. Hát igazán kösz. – jött be a konyhából Rob, a kezében egy csésze kávéval, odaadta, pedig tudja, hogy mennyire utálom a kávét.

 - Kösz, és bocs, csak tudod…

 - Tudom, nem szívesen vagy összezárva akár csak egy kis ideig is olyanokkal, akik sokkal idősebbek nálad, pl.: én, vagy olyanokkal, akik biszexek, pl.: én. Ne is foglalkozz vele, ez itt a cuccod, azt mondta Adam, hogy a többi nála marad egy ideig, mert szerinte ebben az állásban nincs szükséged olyanra, hogy bakancs, miniruha, mit tudjam én hány harisnyára. – adott oda egy sporttáskát – és szerintem menj el zuhanyozni, de legalább is öltözz át Mike mindjárt itt lesz és megbeszéljük, hogy akkor mi lesz az állással, na menj. – lökött meg a fürdő felé, elővettem a táskából egy-pár cuccot.

 - A törülközők még mindig ott vannak, ahol múltkor? – kérdeztem

 - Igen – kaptam a választ.

Elmentem zuhanyozni, már megtörülköztem, és felvettem a bugyimat és a fűzőmet (amit egyébként simán felsőnek szoktam hordani) is, illetve az egyik combfixemet is felhúztam, amikor Clara WC-re akart jönni, beengedtem és felvettem a másik combfixemet is. Mivel elfelejtettem valami rongyot hozni, ezért kénytelen voltam így, fehér pontosabban feketeneműben kimenni, csak azért rimánkodtam, hogy a srácok ne a nappaliba legyenek, de sajnos tévedtem, ott ültek a kanapén és a fotelekben, hát nekem annyi, gondoltam. Oda mentem, mintha semmi különös nem lenne, abban, hogy csak egy főző, egy franciabugyi és combfix van rajtam.

 - Na ennek én nagyon örülök, és annak is nagyon örülnék, ha mindennap így néznél ki – mondta Yu, mire csak a középső ujjamat mutattam neki.

 - Csak mondom, hogy nem szokásom így társaságba menni, csak nem vittem be semmilyen ruhát, így kénytelen voltam így kijönni. – előkotortam a táskából egy fekete strasszokkal díszített bermudát és egy tűsarkú térdig érő (motoros)csizmát, felvettem ezeket és elkezdtem a táskámban kotorni, de mivel mindig összeborultak a cuccok és nem találtam, amit kerestem, ezért fejre fordítottam és hagytam, hogy minden kiessen. Végre megtaláltam azt a kis táskát, amit kerestem. Elővettem belőle – a ruhámhoz illő – fülbevalót és karkötőt, a fülbevalót másodpercek alatt beraktam, de a karkötőmmel bénáztam egy kicsit. Elővettem a szemhéjtust bementem a fürdőbe, bénán igaz, de csak tussal elég nehéz jó füstös szemeket készíteni, de azért füstös lett a sminkem. Visszamentem a többiekhez és visszapakoltam a táskába, eddig néma csönd volt. – Mindenki megnémult? – kérdeztem egy kicsit bunkón.

 - Nem kéne felöltöznöd? – kérdezte Adam.

 - Van rajtam ruha.

 - De nem a te stílusod.

 - Nem érdekelsz, különben is hogy-hogy azt akarod, hogy a saját stílusomnak megfelelően öltözzek, mert akkor tuti, hogy nem kapom meg az állást, és még innen is kirepítenek.

 - Mert milyen a stílusod? – kérdezte Luminor

 - Utcalányos – mondta Clara, mire mindenki megdöbbent és a konyhából belépő kislányra nézett.

 - Tudod, hogy mit mondtál a nővéredre? – tért észhez Strify

 - Az utcalány, a kurva, az a nő, aki pénzért árulja a testét, nem? – érdeklődött a húgom

 - De, csak azt azért egy gyönyörű üzletasszonyról nem tudom elképzelni, hogy akár egy kicsit is utcalányosan öltözködjön. – próbált megvédeni Yu

 - Hagyd Yu, igaza van, tényleg kurvásan öltözködöm, a t.A.T.u. klipjeiben, igaz, hogy Lena eléggé kihívóan öltözködik, de azért nekem még a mindennapi ruhám is ilyen. – erre mindenkinek majdnem leesett az álla.

 - Ez nagyon jó, az egyik biszex, a másik meg kurva, ennél mi lehetne jobb? – háborodott fel a lakásba belépő Mike.

 - Azt tisztázzuk, hogy nem vagyok kurva, csak a stílusom olyan. És ha ez nem elég, akkor elmondom, hogy mindegyik testvérem, név szerint Arthur, Cristoph, Adam, én, Clara, sőt még a már halott nővérem is, Christina is maffia családból származunk, apánk a német és az olasz maffia egyik fontos személyisége, az anyánk, pedig az orosz maffia fejének az unokahúga. Ha véletlenül ez eltántorítaná, hogy felvegyen, akkor megmondom, én örök életemben orvos akartam lenni, de az apám ezt az álmomat széttépte és katonai kiképzésbe részesített, mindig a fagyasztó Szibériában kellett lennem, a táborban, ha véletlen nem ott kellett lennem, akkor otthon kellett lennem, de ott is mindig csak azok a rohadt kiképzések vártak. Még amikor 16 évesen mentem haza, akkor is olyan volt a szobám amilyet ott hagytam, senkinek sem jutott eszébe, még az anyámnak se, a húgomat meg sem említem, senkinek sem jutott eszébe, hogy már nem vagyok 10 éves kislány, aki a rózsaszínt szereti és babázik, 16 évesen hazamentem és akkor az egész életemben csak is akkor sírtam, sőt sírógörcsöt kaptam. Mert az hogy nálunk kivételezések vannak, azt megszoktam, mert még a bátyáim sem 10 évesen kerültek a táborba, hanem 12 évesen, a nővérem, pedig 15 évesen került be, azt meg sem említem, hogy a miatt a rohadt kiképző tábor miatt lettem majdnem öngyilkos, mindig csak pár percem múlott, mindig, mert többször akartam öngyilkos lenni. – mondtam el az igazságot, és már a felénél a könnyeimmel küszködtem, de utána a fürdőbe rohantam, a többiek mind le voltak foglalva, azzal, hogy megemésszék a mondandómat, Luminor volt az első, aki magához tért, utánam rohant, és amikor az ajtót akartam bezárni, akkor ő oda rakta a lábát, hogy ne tudjam, beengedtem, és bezártam utána az ajtót.

 - Nem érdekel az eddigi életed, mert az a múlt, de én új életet tudok adni neked, a jelen és a jövő a fontos, nem a múlt – mondta Luminor

 - Csak az a baj, hogy én tényleg utcalány voltam, hidd el nem önszántamból, most még elmondok neked olyat, amit senki sem tudhat meg, két éven belül 3 barátom és 4 abortuszom volt, de az utolsónál valami gond volt, és nekem nem lehet gyerekem. – kezdtem sírni

 - Sírj csak, és utána majd mond el, kérlek, hogy milyen életed volt. – kért Lumi és átölelt, én a vállán sírtam ki magam, utána viszont mindent elmondtam, mindent az égvilágon, mintha csak egy naplóból olvastam fel és ő csak hallgatott és ölelt.

MEGTETTEM, ő addig mellettem volt, és nem szólt, nem tett semmit csak hallgatott, mint akire az élet rányomta volna nehéz, súlyos bélyegzőjét.

Miután meghaltam, kiment a fürdőből és hiába kérdezték a többiek, hogy mi történt, Ő soha semmit nem mondott, mert megígérte, megígérte, hogy soha senki sem fog tudni róla, és betartotta.

Az őrangyalom, aki tudta a titkaimat, végignézte a halálomat, megállíthatott volna, de tudta, hogy ha megteszi, akkor engem még több fájdalom, sértés fog érni, elengedett, mert ő tudta, hogy ez lesz a legjobb mindenkinek. Azóta én vigyázok rá, a horizonton túli világból.

Ő tudta csak az én titkaimat és én tudom csak az ő titkait.