December

1. rész

A múlt

Már két éve járok Vele.

Most, dec. 19-én, reggel tájt felébredtem és elgondolkoztam, hogy mi volt eddig a kapcsolatunkban.

A megismerkedésünk elég fura volt, mert nekem volt egy Cinema Bizarre-s oldalam, amire Shin csak véletlenül keveredett, és mivel ott volt az MSN címem, ezért felvett. Én, pedig azt hittem, hogy csak egy rajongó, aki nagyon szereti Őt és ezért írta ki „Shin, a srácok ásza”. Beszélgettünk, és már vagy fél éve MSN-eztünk, amikor meghívott, hogy találkozzunk egy kávézóban. Hát mit ne mondjak elég színvonalas kávéházat sikerült választania. Én egy rajongóra számítottam, de a híres együttessel találkoztam. Beszélgettünk, megkedveltük egymást, Shin aranyos, kedves és udvarias volt, de azt azért láttam, hogy tartózkodó típus.

Sokat beszélgettünk (MSN), találkozgattunk. A többiek is kezdtek megkedvelni. Barátok lettünk. Többször volt, hogy Shin és én együtt aludtunk, nálam vagy náluk. Sokban hasonlítottunk, de még többen tűz és víz voltunk, de ennek ellenére mindig mindenki azt hitte, hogy járunk, pedig csak barátok voltunk.

És ekkor jött a pofára esés, mert én – már nem is emlékszem, milyen indokkal – Magyarországra költöztem, a szüleimmel és a bátyámmal.

Egy ideig tartottuk a kapcsolatot, leveleztünk, e-mail-eztünk, telefonáltunk, de ez idővel kezdett elhalni. Sajnos egy jó ideig nem értesültem róla. Csak az újságokban leírtakat tudtam, amikor átkerültem egy olyan iskolába, amiben cserediák program volt és ez által kijutottam németbe és szerencsémre pont Vele leveleztem, én ezt tudtam, de Ő ezzel nem volt, tisztában, mert mindig olyan képet küldtem magamról, amin az „új” énem van, mert amikor Magyarországra jöttünk, én teljesen megváltoztattam a külsőmet. Amikor a szüleim megengedték, hogy a cserediák programmal Németországban folytassam a tanulmányaimat, a fellegekben jártunk.

Shin a lehető legtöbb időt velem töltötte, segített a tanulmányimban, megtanított dobolni és neki köszönhetően kaptam a meg a zenei tagozaton az érettségit. Egyébként Ő egyke, de akkor az édesanyjának (igazából nem tudom, hogy otthon lakik-e a szüleivel vagy sem, de most ebben a történetben a szülői házban lakik) lett még egy gyermeke, én, mert ott laktam velük, a mellette lévő szobában. Drága szüleim visszaköltöztek ide, Berlinbe, imádnivaló bátyám, pedig megtalálta a szerelmet, így Magyarországon maradt.

A bátyám esküvőjére kísérővel kellett mennem, és egyből Ő ugrott be, megkértem, szerencsére azonnal beleegyezett. Ott, az esküvőn vallotta be, hogy Ő többet szeretne, mint egy egyszerű barátság, és ha ezzel még a barátságunkat is széttépné, akkor csak maradjunk azok, mert inkább néz rám, mint barátra, mint egy olyan lányra, akibe szerelmes volt, de az visszautasította. Nekem erre csak az volt a válaszom, hogy ezzel a kéréssel nagyon boldoggá tett, és természetesen járok vele, akkor csattant el az első csók is. Amikor elmondtam a bátyámnak (Leonardónak), hogy kivel járok, gratulált, és ezt mondta „Vigyázz, Shin, ismerem a bátyját”, én ekkor kissé megijedtem, de szerencsére Shin egyáltalán nem értette félre „Rendben, és ne félj, vigyázok rá” válaszolt, még ezen a napon – ez hajnalban történt – elmondtunk a többieknek is, hogy már egy párt alkotunk. Ez tizenhat éves koromban történt, amikor ő húsz éves volt (négy év van köztünk).

Most pedig a legtöbben azt hiszitek, hogy már jegyesek vagyunk, ez így van, és elég fura esküvőnk lesz, mert most, dec. 28-án tartjuk meg, igen télen, mert igaz, hogy mindketten a nyarat szeretjük, de akkor nem lenne különleges az esküvőnk, a többi bandatag, a család és fontosabb barátok tudják, hogy az esküvőnk lesz, de mások szerint csak egy elő szilveszteri buli.

Most egy édes hang rángat vissza a valóságba.

 - Már fent vagy, cica? – kérdezte azon az édes hangon, amiért a sokat áldoznék, hát még a gazdájáért, Shin.

 - Igen, mennyi az idő? – kérdeztem, mert fogalmam sem volt, hogy milyen napszak van.

 - Mindjárt 11, ki kéne kászálódnunk, nem lehetünk egésznap az ágyban.

 - Dehogy nem, sőt mondok jobbat, veled leszek egész nap az ágyban.

 - Értem én azt, kedvesem, de azért még kinézhetnél az ablakon.

 - Miért?

 - Éjjel esett a hó. Gyere, öltözzünk fel és menjünk ki hógolyózni. – húzott ki a paplanok közül.

 - Oké, de várj már meg! Ez nem ér, rajtad már van ruha, csak a pulcsid hiányzik, de rajtam még csak a pizsamám van. – nyöszörögtem

 - Oké, lent várlak, csak siess. – ezzel ő lement, én meg elkezdtem felöltözni. Ezt vettem fel: fűző (http://www.otto.hu/d-3988105-fuzo.html), felső (burgundi vörös) (http://www.otto.hu/d-3986406-hosszu-pulover.html?artnr=D720984-155&picid=1739521), csőfarmer és egy magas (térd fölé érő) csizma.

Lent egy kicsit hógolyóztunk, majd Shin egy hatalmas téglát készített hóból, amivel meg akart dobni, de még pont elugrottam előle. Aztán kergetőztünk egy kicsit, és pechemre Shin gyorsabb volt nálam, és maga alá gyűrt, és sikerült megfürösztenie, még mókáztunk egy kicsit. Bementünk a házba. És Elisabeth (nem tudom, hogy hogyan hívják Shin anyukáját, de most ezt találtam ki, de ha akartam volna, akkor pl.: Anna, Emese stb. is lehetne) készített egy kanna forró csokit és elküldött minket zuhanyozni. Persze Shin ragaszkodott hozzá, hogy együtt zuhanyozzunk. (a szobájából nyílik a saját fürdője) Hát mondanom sem kell, én teljesen átfagytam, és tűzforróban fürödtem, és szegény Shin majdnem leforrázta magát. Én fehérneműben, Shin viszont törülközőben ment ki, a többi bandatag ott volt.

 - Látom valamit megzavartunk – viccelődött Yu

 - Nem, Shin előbb megfürdetett a hóban, teljesen átfagytunk, legalábbis én teljesen, és éppen most melegedtünk fel.

 - Öltözzetek fel és igyátok meg a forró csokitokat. – mondta Elisabeth

 - Csak ne együtt öltözzetek, mert akkor soha nem értek ki. – viccelődött még mindig Yu

 - Tudod, lehet, hogy te ennyire perverz vagy, de én nem – kezdett már idegesíteni drága jó gitárosunk. Megszólalt a mobilom. - Szia, Rebus, mond. (Rebus és Leonardo esküvőjén jöttünk össze Shinnel) / Arról volt szó, hogy lesz egy mini ruhám, ami barackszínű és élénk narancs, és a széle, a fodrok pezsgőszínű, és ehhez egy testszínű harisnyát veszek fel, illetve egy fehér csizmát. / Emlékszel még, hogy mi állt a meghívóban? / Nem, pontosabban Te, Leo és Viki, igaz hogy Viki még csak másfél éves, de ettől még mindig a család része, és azt szeretném, hogy az unokahúgom is ott legyen az esküvőn. / Oké, kösz, szia. Ha van valami újdonság a ruhámmal (ő varja meg a ruhámat) kapcsolatban, akkor majd hívj. Szia.

 - Na, most már végre fel tudsz öltözni, remélem, nem fáztál meg – jött ki a fürdőből Shin.

 - Nem, legalábbis nem attól, hogy fehérneműbe voltam, de ha megfáztam, akkor azért, mert megfürdettél a hóban. – a szekrényből kivettem egy vérvörös tunikát és egy fekete harisnyát (nem nejlonharisnya, hanem az a vastag pamut harisnya). Tunika ilyen fazonú, de vérvörös (http://www.bonprix.hu/bh/offer.htm?cat=1.10.428.2.21.1&pr=26218). Bevonultam a fürdőbe, átöltöztem, a hajamat megfésültem, és egy hajpánttal hátra fogtam. Kimentem a szobánkba, a fiúk az ágyon ültek és beszélgettek.

 - Na, én most tényleg komolyan kérdeztem, mi lesz a mai program? – kérdezte Yu

 - Nem tudom, csak az a biztos, hogy Niki itt fog karácsonyozni és ma fog ideérni. – mondta a többieknek Shin, nekem éppen háttal ült és meg tudtam lepni, megöleltem, mire szegény párom összerezzent.

 - Mi van, ennyire rossz a lelkiismereted? Ki az a Niki? – kérdeztem Shint

 - Niki, az egyik rokonom. Anyu felőli nénikém férjének az unokahúga.

 - Várj ugye nem az a Niki, aki a múltkor itt volt? – ijedezett Strify

 - De. Miért, talán féltek tőle? – kérdezte Shin

 - Nem, csak ő volt az egyetlen csaj, aki meg akart ott rúgni – mondta kicsit feszengve Yu – amúgy mennyi ideig lesz itt?

 - Két hét.

 - Most végre úgy is beszélhetnétek, hogy én is értsem – mondtam kissé ingerülten, és Shin ölébe ültem.

 - Az egyik rokonom, beházasodás alapján. Egyébként Magyarországon lakik a szüleivel. Annyi idős, mint én. Szőke, hosszú haja és kék szeme van, legalábbis amikor utoljára láttam. Fél éve. De szerintem, most már máshogy néz ki. *kop-kop * Gyere.

 - Robert (Shinnek ez a polgári neve, ha jól tudom), és a többiek is, mindenki gyertek ebédelni – szólt Lisa (az Elisabeth egyik beceneve)

 - Na, akkor menjünk, Alexa, kiszállnál az ölemből? – kérdezte Shin

 - Nem, most jó itt. Na, hé, tegyél le, te vadállat – hisztiztem, mert Romeo felkapott a kezébe és elindult velem a szobaajtó felé. – Remélem, nem akarsz a lépcsőn is így vinni, tegyél már le, te hústorony! – hisztiztem továbbra is, és most már kezdtem azt hinni, hogy tényleg levisz a karjában, de szerencsére lerakott a lépcsőre.

 - Na végre azt hittem már sosem értek le – panaszkodott Lisa

 - Kösz, elég nehéz úgy jönni, ha Romeo nem rak le.

 - Mindegy – szólalt meg Kiro most először, amióta itt vannak.

 - Akkor jó étvágyat. Van lencseleves, töltött krumpli, vagy aki nem szereti annak laskagombával töltött hagyma hozzá rizs vagy sós vízben főtt krumpli, desszertnek, pedig piros gyümölcspüré tejszínnel illetve sült alma kivi mártásban. – sorolta el Lisa a menüt

 - Akkor én a desszerttel kezdem – mondtam és már álltam is fel az asztaltól

 - A-a, azt már nem, rendesen eszel – mondta Shin.

 - Oké, Mr. Rabszolgahajcsár.

Már javában ettünk, amikor rosszul lettem, kifutottam a mosdóba. Amikor visszamentem mindenki elég fura képet vágott.

 - Már megint rosszul vagy? - Lisa

 - Szerintem, te vagy beteg, vagy terhes vagy. Mivel magyarázod azt, hogy finnyás vagy, csak kevés fajta kaját eszel, de abból tonna számra, a két legjobb parfümömre azt mondtad, hogy büdös, és a melled is nagyobb lett, na, ezt mivel magyarázod? – kérdezett Shin.

 - Hát kösz, hogy ennyire megbízol bennem. De amúgy nem vagyok terhes, csak elrontottam valamivel a gyomrom. Vagy ha mégis terhes lennék, akkor azt nem tudom, ugyanis pont most van meg. – bementem a konyhába és mindegyik desszertből vittem magammal egy adagnyit, és felmentem a szobánkba.

Fent a szobánkban a laptop előtt ültem, és dolgoztam, pontosabban az ülésrendet néztem át, és a díszlet terveztem.

 - Mi lenne, ha mi lépnénk fel az esküvőn is? – vetette fel az öletet Shin

 - Én azt szeretném, hogy a párom, inkább velem és a vendégekkel törődjön, minthogy doboljon. Különben is, ez a nap rólunk fog szólni, nem, pedig a bandáról.

Az este folyamán megérkezett Niki is. A haja olyan, mint Yu-é csak annyi különbséggel, hogy egy kicsit hosszabb, a szeme kék, és elég vékony csaj, rockos, emos stílusú, amúgy kedves csaj.

Niki már 5 napja van itt, benne egy jó barátnőre leltem. Ez alatt az 5 nap alatt segítettünk a fiúknak a stúdiómunkáknál, hogy minden simán menjen a későbbiekben és segítettünk Lisának is a lakás rendbe rakásában, most éppen a karácsonyi menüt fejeztük be, és a többiek is itt ünnepelnek. A kaja nagyon finom volt, a fát a fiúk díszítették, mindenki megajándékozta a másikat. Strify a drága sikerült majdnem felborítania a fát. De az este jól telt.